11. fejezet

Sziasztok! :)
Te jó ég már 11-dik fejezet kerül ki :D
Jó olvasást!!

Tizenegyedik fejezet

 ~Niki~

Egész nap hívogattam Ritát és még sms-ekkel is bombáztam, de semmi. Nagyon bánom már, hogy nem mondtam el hamarabb az Olivéres és a Balus storyt. Ültem az ágyamon a redőny lehúzva és még hozzá síri csönd is társult. Olyan egyedül éreztem magam. Felpattantam az ágyról és gondoltam átmegyek Olivérhez, de megtorpantam az ajtóban. Egy kis cetli volt ráragasztva: "Ma Virágéknál alszom, holnap beszélünk". Akkor kapott el a sírógörcs. Még soha nem volt ilyen veszekedésünk, hogy ne beszéltük volna meg rá egy két perces duzzogás után. Vettem egy mély levegőt és írtam egy sms-t Olivérnek, hogy egész este egyedül leszek. Vette a célzást és kb. fél óra után ott állt az ajtóban egy kisebb sporttáskával.
- Kezdődhet a pizsi buli? - Kérdezte széles mosollyal azt arcán majd megcsókolt. Ledobta a táskáját és átrendezgettük a szobát. Összetoltuk a két ágyat és a két éjjeli szekrényt meg az ágyak mellé raktuk. Mikor végeztünk odajött hozzám majd elkapta a derekam és magához rántott. Közel hajolt a fülemhez és belesúgta:
 - Szeretlek! - Mondta és közben lassan végig puszilgatta az arcomat a fülemtől a számig és megcsókolt. Szorosan ölelt magához és közbe egyik keze már a pólóm alatt járt a másik meg az arcomat simította. Annyira szerettem és annyira tökéletes volt a pillanat...
 -"Gotta slow up, gotta shake this high, Gotta take a minute just to ease my mind..." - A telefonja elkezdte üvölteni a Kwabs - Walk című számát ezzel belerondítva az idillbe. Elengedett majd felvette a telefonját. Az egyik haverja hívta, hogy találkozna e velük, de rám hivatkozva lemondta. Gyorsan lerendezte és jött is vissza hozzám. Leült mellém és látta, hogy nyomaszt valami.
 - Mi történt? - Kérdezte és közbe magához húzott. Kezdtem volna bele a dolgokba, de akkor egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Mit szorosan követett több másik. Csöndben ültünk egymás mellett és egyikünk se tudott mit mondani. Mikor már jól kisírtam a szemem, felálltam felvettem a pizsamám és bevonultam a fürdőbe. Ledobtam a ruháim és csak úgy leengedett hajjal beálltam a forró zuhany alá. Már kb. tíz perce benn álltam és akkor hallottam, hogy az ajtó nyitódik. A pulzus számom már a csillagos egekbe lehetett, mert már öt éves korunk óta nem láttuk egymást meztelenül. Tudtam legalábbis sejtettem, hogy ez lesz a vége ennek a napnak, de nem hittem, hogy ilyen hamar eljön. Hallottam, ahogy kikapcsolja az övet és ledobja a földre a nadrágját a pólójával együtt. A zuhanyfejjel szemben álltam ő meg hátulról húzta el a zuhanyfüggönyt és belépett mellém a kádba. Lassan közelebb jött, mind két kezét a vállamra tette majd lassan lecsúsztak a kezei a derekamra. Óvatosan közelített majd hátulról átölelt. Fejét a vállamra helyezte és csak alig egy percig lehettünk így mert, utána megfordított és megcsókolt de nekem ez az egy perc is egy örökké valóságnak tűnt. A forró víz már szinte égette a hátamat de nem annyira mint a csókja a számat. Egyik keze a derekamon másik kezével meg elrántja a zuhanyfüggönyt és kilép rajta. Gyorsan elzártam a csapot majd utána siettem a szobába. Az ágy előtt állt egy huncut mosollyal az arcán. Elé álltam ő meg hátra lökött az ágyra...
Megtörtént. Tökéletes volt vele. Még mindig rajtam feküdt és csókolt amikor kicsapódott a bejárati ajtó. Gyorsan lelöktem magamról és a takaró után nyúltam, amikor megláttam ki áll az ajtóban. Farkasszemet néztünk Ritával és amikor rájött, hogy mi is van akkor a kezében tartott két kaktuszos topjoyt (ami amúgy a kedvenc közös italunk) a földhöz vágta és dühösen Becsapta az ajtót. Felvettem gyorsan a fehérneműimet és a törött üvegeken meg a tócsán keresztül utána futottam.
 -Ritaa várj már!!!- Kiabáltam és mire észbe kaptam már mindenki minket nézett, hogy én egy melltartóban és egy bugyiban este 11 körül a Rita után kiabálok aki dühösen elviharzik előlem.
 - Hagyjál békén te hülye ribanc! - Mondta és gyorsabban szedte a lábaid egyenesen az uszoda felé. Szíven vágott amit mondott de most nem volt időm az önsajnálásra mert a barátságunk volt a tét. Mikor már benn voltunk az üres úszóteremben ledobta a pizsamáját és fehérneműben bevágta magát a hideg vízbe. Nem gondolkoztam csak utána ugrottam a két és fél méter mély medencébe. Nem azt mondom, hogy nem tudok úszni, mert fogjuk rá tudok de az inkább csak a felszínen maradás nem igazán úszás. Mondanom se kell egyből elsüllyedtem és már annyi erőm sem maradt, hogy felússzak. Koppantam egyet a medence alján és csak annyira tudtam feljönni amennyire a víz felemelt. Akkor abban a pillanatban biztos voltam benne, hogyha nem lett volna ott Rita, én már nem éltem volna meg a holnapot. Már majdnem ott tartottam, hogy muszáj levegőt vennem és nem érdekel, hogy a víz alatt vagyok, de akkor elkapta a karom és felrántott.
 - Te mond mégis, hogy lehetsz ilyen hülye!? - Kérdezte hisztérikusan majd elröhögte magát. Én meg megszeppenve lebegtem mellette a vízben és nem tudtam semmit szólni. Kiúsztunk a vízből és kiültünk a medence szélére. Elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom az Olivéres meg a Balus storyt és a mostani dolgot is kivesézgettük. Már nagyban röhögcséltünk, amikor Olivér besétál az ajtón.
 - Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - Kérdeztem tőle miközben odasiettem egy csókra hozzá.
 - Azért Ritát ennyire ismerem, hogy tudjam az első hely ahol keresni kell az az uszoda. - Nevettünk már együtt. Rita odajött hozzánk és bocsánatot kért, amiért ennyire felkapta a vizet de mondjuk én is pont ugyanezt tettem volna a helyében és ezt meg is mondtam neki. Később mikor már rendeződtek a dolgok visszasétáltunk a szobánkba.
 - Na most jön egy komplett ágynemű mosás mert, hogy én ebbe nem alszom az biztos... és baszki már Nikii az én ágyamban... na jó hagyjuk. - lehúztuk az ágyneműket és amíg bevittem őket a mosodába Rita addig visszarendezte a szobát.
 - Ilyet többet még egyszer meg ne lássak világos kisasszony? - Mondta nevetve, de tudtam, hogy véresen komolyan gondolja. Felkapta a pizsamáját és elvonult a fürdőbe. Már nem tudom mikor ért vissza mert addigra már az igazak álmát aludtam.

Február 14.

Valantin-nap. Juhééé... Nem igazán igaz a Valentin-nap, pedig boldog kapcsolatban vagyok Olivérrel már karácsony óta. Undorítóan rózsaszínre váltott a suli erre a napra. Mindenhol rózsák, szívecskék, lufik amik persze rózsaszínek milyen másak is lehetnének. Itt-ott szétszóródva párok, ujjongó lányok hada akik titkos hódolójuktól kapott szerelmes levelet szorongatják a kezeikben és persze az ezt a napot leszaró diákok tábora is megtalálható. Reggel még tanítás előtt kivettem a cuccaim a szekrényemből és egy levél esett ki belőtte amikor kinyitottam. Kihajtogattam a kis cetlit, amin ez volt rajt :

"Boldog Valentin-napot! xoxo".

Elolvastam és megállt bennem az ütő is. Mielőtt sokkot kaptam volna megjelent Olivér és hátulról megölelt majd megcsókolt.
 - Boldog Valentin-napot kicsim! - Mondta és mivel jól tudta, hogy utálom ezt a napot ezért nem is vett nekem semmit és én se neki. Kéz a kézben végig vonultunk a folyosón az osztálytermemig és ott ismét egy csókkal búcsúztunk el. Bementem a terembe és konkrét a hányinger fogott el a tömény rózsaszíntő, de ezzel nem csak én voltam így. Pattyka az egész termet szerinte "kicsinosította" és úgy pattogott ott előttünk full rózsaszín szerelésben mint a világ legboldogabb embere. Lepattantam Rita mellé, aki éppen zenét hallgatott.
 - Irritáló ez a kis csitri! - Panaszoltam mikor Patty oda pattogott Andreas mellé és a nyakába ugorva megcsókolta. Akkorára kerekedett a szemünk. Tudtuk, hogy Patty nagyon nyomul Andrisra, de hogy ennyire, meg hogy még mindig… Szoni és Balázs lett az osztály párocskánk és őket nyúztuk minden hülyeséggel egész nap. Szerencsénkre Karesz bá leszedette a dekoráció felét Pattyval, mert hogy szerinte is ez már túl giccses. Gyorsan elment ez a nap is. Hazamentünk és Rita ledobta magát az ágyra. Mielőtt elaludt volna, mondtam neki, hogy egy kicsit szeretnék egyedül lenni és felmenni a tetőre. Mikor felértem leültem és újra áttanulmányoztam a kézírást. Már vagy huszadjára olvastam el és biztos voltam benne, hogy ez az ő írása de nem akartam elhinni. A volt barátom a tulajdonosa a levélnek. Krisztián. Még annó nyolcadikban jártunk egész évben és utána jöttem fel Pestre. Már fél éve jártunk, amikor eljutottunk arra a pontra, hogy jobban és közelebbről megismernénk egymást. Igen, lefeküdtünk. Nagyon jó volt vele, de közel sem olyan jó mint Olivérrel. Miután megtörtént a dolog semmi veszélyt nem éreztünk, mert védekeztünk. Hetekkel később már meg kellet volna jönnie, de sehol semmi. Nem izgattam magam e miatt sem, mert volt már, hogy késett. De amikor már három hetet késett és reggelente rendszeresen rosszul voltam akkor döntöttem úgy, hogy veszek egy terhességi tesztet. Ritát is beavattam a dologba és egyik nap suli után elmentünk egy patikába. Félve mentem be, Rita nélkül szerintem el se jutottam volna odáig. Sorra kerültem, de egy kis ideig nem tudtam megszólalni. Rita oldalba bökött, és végre kiböktem, hogy egy terhességi tesztet kérek. Az nap délután, amikor senki nem volt otthon kicsomagoltam a dobozából. Ültem a kanapé szélén és néztem. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha terhes vagyok. Nem tudom befejezni a sulit, anyáék kitagadnak, és abban is biztos voltam, hogy Krisztián se segítene. Tulajdonképpen még gyerek voltam, én is ő is, és az egész életemet elrontotta volna. Megcsináltam a tesztet. Pozitív volt. Nem akartam hinni a szememnek. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Azt hittem álmodom. Mindennek vége. Bántam, hogy ilyen fiatalon beadtam a derekam és lefeküdtem az első fiúmmal. Jobban kellett volna vigyáznunk.
Anna a nővérem ekkor már 18 éves volt és beavattam a dolgokba őt is, de könyörögtem neki, hogy ezt soha de soha nem mondhatjuk el anyáéknak. Nem is mondtuk, még most se tudják. Anna mondta, hogy vetessem el. Egy percig sem gondolkodtam a válaszon. Pár nappal később elmentünk egy nagyon jó orvos ismerősünkhöz és anyáék tudta nélkül elvégeztük az abortuszt. Amikor vége lett ennek az egésznek szakítottam Krisszel és azonnal jelentkeztem az Amorisba és minden nap reménykedtem, hogy felvesznek, és magam mögött hagyhatom a múltam.
 Mire felfigyeltem a gondolataimból már csak alig maradt a napból szinte már teljesen eltűnt. Megvártam még kiürül a fiúmosdó és visszamásztam az ablakon. Kivágtam a fülke ajtaját és nem voltam egyedül. Egy srác háttal állt nekem, és amikor megfordult a szín is kiment belőlem. Ott állt előttem a múltam. Ott állt előttem Krisztián.