Tizenharmadik fejezet
~Niki~
Február 27.
Mindenki visszajön. Lehet egy hét után vagy pár hónap után vagy esetleg csak évek múlva, de visszajön. Bár mondjuk nem is értem magam, hogy hogy hittem, hogy egy ilyen dolog csak úgy nyomtalanul eltűnik az életemből. Már két hete itt van. Ő a "b" osztályba jár és nagy "szerencsémre" együtt van rendszeresen a tesink a bésekkel. Minden órán Rita mellett vagyok és el sem mozdulok mellőle. Annyira próbálom kerülni a tekintetét de valahogy mindig összenézünk. Fáj az emlék, ami vele jár, de nem tudom azt mondani, hogy utálom, mert akkor hazudnék. Lehet kifelé azt mutatom, de belül minden annyira más. Amikor kiderült, hogy teherbe estem csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hülye vagyok és azonnal el akarom vetetni a babát. Most mióta itt van, minden este arra gondolok mi lett volna, ha nem vetetem el. Akkor most lenne egy 1 éves kisbabám. Valószínűleg nem járnék ide, hanem otthon lennék vele. Vicces, de azt se bántam volna. Amikor elmondtam Krisztiánnak, hogy mi történt, és hogy mi van, akkor megállt benne a szó is. Megfagyott a levegő kettőnk közt. Végül csak közelebb jött hozzám megfogta az arcom és egy puszit nyomott a homlokomra majd azt suttogta: "Megoldjuk". Eltört bennem a mécses, mert el kellett mondanom neki, hogy akkor már elvetettem a babánkat. Megöltem. Szörnyű abba belegondolni, hogy egy élet fejlődött bennem, egy kicsi én, illetve egy kicsi mi, én meg nem adtam meg neki a lehetőséget az élethez.
Most csak ültem a szobánkban és bámultam a plafont. Rita lent volt a büfénél a többiekkel dumálgattak de én mondtam, hogy egy kicsit fáj a fejem és nincs kedvem hozzá. Olivérrel már nem annyira felhőtlen a kapcsolatunk, mint annó. Már egy hete csak megszokásból csókoljuk meg a másikat ha találkozunk. Olyanok lettünk, mint egy öreg házaspár. Ott is minden csak megszokásból megy már. Tudtam, hogy nem kerülhetem el a beszélgetést Krisszel, de a lehető legtovább akartam húzni. Vettem egy mély levegőt összeszedtem magam és kimentem a szobából megkeresni egy bés lányt, hogy megmondja melyik Krisszék szobája. Lídiától megtudtam, hogy a szobájuk pont Olivérék szobája alatt van egy emelettel. Már ott álltam az ajtó előtt, de nem mertem bekopogni. Öt percig álltam előtte, amikor úgy döntöttem, hogy mégsem keresem meg. Már fordultam meg, amikor beleütköztem valakibe.
- Szia Nikol. - Csak ő hívott így. Olyan közel álltam hozzá, hogy konkrétan lesmárolhattam volna. Éreztem a szívének dobogását, ahogy mellkasaink összeértek minden levegő vételnél.
- Beszélnünk kellene. - Mondtam miközben tenger kék szemeibe néztem. Olyan gyorsan vettem a levegőt, mint aki most futott le 1000 métert.
- Én próbáltam, de ott a kis személyi testőrkéd és nem igazán szívlel engem de elmondása szerint te se és mégis itt állsz előttem. - Még közelebb jött hozzám már az ajkaink majdnem összeértek, amikor véletlen ráfeküdtem a kilincsre és kivágódott az ajtó én meg ha nem lett volna ott akkorát estem volna. Elkapott a derekamnál fogva és szorosan magához rántott. Mélyen a szemembe nézett majd elengedett és rádobta magát az ágyára.
- Na és mizu a kis Olivérkéddel. - Kacér mosollyal az arcán várta, hogy feküdjek mellé, de én határozottan leültem a másik ágyra.
- Képzeld járunk és nagyon boldogok vagyunk. – Mondtam, de ezt még én se hittem el, nem hogy ő. Mindig is jobban ismert bárkinél. Még Ritánál is és Olivérnél is jobban ismert tudta mikor hazudok. Olyan voltam számára, mint egy nyitott könyv.
- Szarul hazudsz. Azt tudom, hogy együtt vagytok, de hogy boldogok is vagytok az nem igaz.
- Miattad te gyökér! Amióta itt vagy fenekestül felforgattad az életem. Amúgy mellesleg mi a francért vagy te itt? - Kiabáltam már vele, mert pillanatok alatt úgy fel tudta cseszni az agyam.
- Kettőt találhatsz. Amúgy mellesleg én is a múltról akartam beszélni. Tudom már rég volt, meg akkor még gyerekebbek voltunk mint most, de rohadtul nem avattál bele a dolgokba és megbeszélhettük volna együtt mert lehet félre sikerültek a dolgok, de én örültem amikor mondtad, hogy babát vársz tőlem. Mert tudod én szerettelek. Sőt még mindig vagyok annyira hülye, hogy szeretlek. - Kiabált vissza rám és már megint az egereket itattam amikor felállt és odajött hozzám, felhúzott és magához szorított. Jó volt megint ilyen közel tudni magamhoz.
- Menj be a fürdőbe, nyugodj le és zuhanyozz. - Már ment volna a törülközőért, amikor elkaptam a kezét, visszahúztam magamhoz és megcsókoltam. Nem tudom miért tettem, de akkor abban a pillanatban senkire és semmire nem gondoltam. Csak arra, hogy amióta itt van erre vágytam, hogy megint érezzem őt. Érezzem a teste melegét, érezzem a száját a számon a csókjára vágytam már mióta megláttam a fiú mosdóban Valentin-napon. Először nem csókolt vissza csak állt mert nem értette, hogy mi van de utána észbe kapott és elkapta a derekam és csókolt. Felugrottam rá és a lábaim a dereka köré fontam. Bevitt a fürdőbe és ráültetett a pultra és már húzta fel a pólóm, amikor észbe kaptam.
- Ezt nagyon nem kéne. - Mondtam és ellöktem magamtól majd lepattantam a pultról és távoztam a szobámból. Mentem volna vissza a szobánkhoz automatikusan a gondolataim kavarogtam a fejembe nem figyeltem az orrom elé és nekimentem teljes erőből valakinek.
- Wow, lassan a testel Niki. Mi történt? Miért rohansz ennyire ? - Kérdezte Olivér, de nem bírtam a szemébe nézni, csak a cipőm orrát bámultam. Majd hirtelen minden kibukott belőlem.
- Krisztiánnál jártam, mert már hetek óta itt van és beszélni szerettem volna vele, el is mentem hozzá, de nem mertem kopogni, ezért fordultam volna vissza de pont beleüköztem és annyira közel voltam már megint hozzá. Bementünk a szobájába és elkezdtünk beszélni, amiből veszekedés lett és kitört belőlem a sírás erre odajött hozzám és megölelt. Annyira jól esett, és amikor már távolodott volna el tőlem, visszarántottam és megcsókoltam. - Hadartam le az egészet egy szuszra és a végén már a sírást fojtogattam vissza. Felnéztem a szemébe és láttam rajta a csalódottságot és a haragot, és akkor olyan dolog történt amit még álmaimban se gondoltam volna. Akkora pofon csattant az arcomon, mint még soha. Égett az arcom és borzasztóan fájt.
- Te utolsó szemét ribanc! - Üvöltött velem majd elviharzott. Mindenki minket nézett már és mikor ment el Oliver akkor jelent meg Rita és odarohant hozzám megölelni.
- Annyira igaza van és totálisan megérdemeltem azt a pofont. - Rita pólójának a válla már teljesen elázott a könnyeimtől.
- Kész szappanopera az iskola mióta a 9. d-sek itt vannak. - Röhögött két srác mellettünk, amitől már nem csak szomorú voltam, hanem ideges is.
- Foglalkozzál már a magad dolgával és húzz innen! - Kiabáltam utánuk mire csak még jobban röhögtek.
- Annyira fel tud idegelni egy két ember. - Panaszoltam Ritának, aki sorban adogatta a zsebiket, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam.
- Ne foglalkozz ilyen hülyékkel, csak irigykednek az izgalmas életünkre. - Mondta poénkodva Rita és visszamentünk a szobánkba ahova amúgy eredetileg indultam. Már késő volt és gyorsan elmentünk még fürödni aztán még egy keveset beszélgettünk, de a felére már nem is emlékszem, mert már mind a ketten félálomban voltunk.
Másnap mire felébredtem, Rita már sehol. Na igen, ő szinte a nappal együtt kel néha. Elkészültem és már nyitottam volna ki az ajtót, amikor valaki megelőzött és majdnem arcon vágott az ajtóval.
- Sziaaa. - Lépett be az ajtón, elkapta a derekam és meg akart csókolni, de gyorsabb voltam és megakadályoztam.
- Héé mit csinálsz?? - Löktem el azonnal magamtól Krisztiánt. De ez őt nem érdekelte és egyre erőszakosabban közeledett felém. Ekkor sokaltam be és teljes erőmmel ellöktem magamtól, majd egy akkora pofont lekevertem neki, ami már nekem is rendesen fájt.
- Aúú... kicsit finomabban is nyomatékosíthattad volna a dolgokat. - Panaszolta.
- Te a finomkodásból nem értesz semmit. - És ezzel a mondattal ott is hagytam őt, majd lementem az osztályterembe. Pont csöngőre pattantam be és gyorsan leültem Rita mellé.
- Ha fele annyi vakolatot kennél magadra, meg nem tollászkodnál annyit, akkor még le is érnél időben.
- Hú valaki ballábbal kelt fel. - Kicsit ideges volt ma. De el is engedte az utolsó mondatom a füle mellett és figyelt az amúgy halál unalmas nyelvtan órára. A nap viszonylag gyorsan eltelt. Pattytól szokásosan mindenki a falra mászott már és még mindig szegény Andris nyakán lóg állandóan. Zoli ma is hozta a formáját és baromkodott meg be-beszólogatott. Ofő órán beszélgettünk a húsvétról, hogy valami dekorációt kéne csinálni meg, hogy lehet szerveznek nekünk egy tojás keresősdit, mint Amerikában a gyerekeknek, vagy csak szünete adnak ki nekünk. Nem mondtam Ritának, hogy mi volt Krisszel, de már nem is kell hiszen tudja. Látszik rajtam. Olivért egész nap nem láttam és Ritával se nagyon beszéltünk ma. Adéllal lógtam egész nap és vele végre kiélhettem a csajos énemet is. Egész nap a ruhákról és a hajakról meg a sminkelésről beszélgettünk meg néha -néha a fiúk is szóba kerültek. Jókat röhögcséltünk és nagyon kellemesen telt el a napom. Rita Virágékkal lógott és csak néha dumálgattunk együtt, de akkor is csak nagyon közvetlenül. Az utolsó óra után kiültem az udvarra házit írni, arra a padra, ahol még pár hónapja télen voltam Olivérrel voltam. A házi írásból inkább az életemen való gondolkozás lett. Nem tudom, mit csináljak. Sok dolog jött össze így egyszerre. Gondolatmenetemet megzavarva lehuppant mellém Olivér.
- Beszélnünk kéne. - Mondta és megfogta a kezem ezzel együtt magához fordítva. - Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Nem volt semmi jogom hozzá és szörnyen nyomaszt. Remélem megbocsájtasz.
- Teljesen jogos volt az a pofon. Fájt fizikailag is meg lelkileg is, de megérdemeltem. – Mondtam. Olivér egyik kezem elengedte és megsimította az arcom ahol megütött. Hosszú percekig csak néztünk egymás szemébe majd közelebb hajolt és lassan megcsókolt. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy kit is szeretek valójában, hogy ki is volt velem ott életem minden fontos percében és ki csinálta velem végig, ha jó, ha rossz történt. Együtt nevettünk és együtt sírtunk ha kellett. A legfontosabb ember az életembe Rita és a családom után.
- Olivér... - Kezdtem bele a mondandómba, de elcsitított mivel a mutató ujját az ajkaimra helyezte.
- Szeretlek. - Mondta és olyan szorosan magához ölelt, hogy szinte alig kaptam levegőt, de ez akkor pont nem érdekelt.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben. - Mondtam és megcsókoltam.
Már este hat lehetett, amikor bejöttünk az udvarról, mert azért még nincs annyira meleg így február vége felé. A kezünket összekulcsoltuk és úgy mentünk be a suliba. Felkísért a szobámhoz és mint a filmekben az ajtóban váltottunk egy búcsú csókot mielőtt elment. Beléptem a szobába és Rita ott feküdt az ágyán már pizsamába, füles a fülében és nyomkodta a laptopját. Ráugrottam az ágyára és kirántottam a fülhallgatót a füléből.
- Ez így nagyon nem okés kisasszony. - Mondtam viccelődve, de nem vette viccesnek.
- Mégis mikor akartál szólni Krisszről? Megint azt csinálod mint Olivérnél és Balunál?
- Időm se volt elmondani ne izélj már. Pont utána mentem le és útközben belebotlottam Olivérbe és onnan már tudod. - Mondtam és Rita azzal a szigorú nézésével nézett, ami elsőre semmi jót nem sugallt de utána elmosolyodott.
- Jól van,nem haragszom rád Törpe. - Mondta már röhögve és oldalba bökött.
- Héé alig vagy egy két centivel magasabb!! Nem is vagyok törpe, kikérem magamnak! - Már együtt röhögtünk az ágyon. Annyira jó, hogy bármit meg tudunk beszélni és akármilyen konfliktus alakul ki azt megoldjuk. Röhögcsélés után elmentem fürödni és mire végeztem Rita már aludt. Hosszú egy napom volt és én is gyorsan elmentem aludni, de előtte még megzizzent a telefonom és Olivér küldött egy "Jó éjt szerelmem!" üzenetet. Annyira szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése