18. fejezet

Tizennyolcadik fejezet

~Rita~

Március 31.

I wanna dance with somebody, with somebody who loves me!-énekeltem másnap reggel a zuhany alatt. Szombat. Hétvége. Egész nap azt csinálok amit akarok. Persze miután tanultam az angol dogára. Jó vagyok angolból, épp ezért nem is szoktam soha tanulni rá, és így is 5-ösöket kapok, de ez most nem lesz könnyű. Rengeteg szót kell megtanulnom hétfőre. Niki még alszik, mondjuk szerintem már nem sokáig. A szoba és a fürdőszoba közötti fal lehelet vékony, én meg elég hangosan énekeltem ahhoz, hogy jó ébresztő legyek. Csak engem nem lehet se lecsapni, se kikapcsolni.
 - Ritaaaa, kuss!- Igen, valami ilyesmire számítottam.
Kiléptem a zuhanyból, megtörölköztem és felöltöztem, majd kimentem a fürdőből. Nekifutásból ráugrottam Niki ágyára, és hát Nikire is, de rá nem szándékosan. Hirtelen felült és leordította a fejem én meg szorosan megöleltem. Annyira jó kedvem volt. Lehet, hogy kezdek szerelmes lenni? Gondoltam. (persze nem Nikibe, csak hogy a félreértéseket elkerüljük) Neki viszont láthatóan nem volt olyan jó kedve, mint nekem. Este már aludt, amikor hazaértem, legalábbis már majdnem. Nem tudom mit csinált este, de valami biztos felkavarta.
 - Mi baj van?
 - Igazából semmi, vagy nem is tudom. És neked mitől van ilyen jó kedved? Csak nem jól sikerült a randi?
 - Óó, olyan jó volt. Semmi különös, de valahogy úgy érzem, kezdek szerelmes lenni. És szerintem ő is nagyon bír engem. De térjünk vissza rád! Mi baj?
 - Ö...hát...csak...csak annyi, hogy én is szerelmes lettem tegnap, de nem kéne, és ez az egész...
 - Még csak tegnap?? Pedig már egy ideje jártok Olival. És miért nem kéne?
 - Ha hagynád, hogy végig mondjam! Szóval tegnap miután elmentél, itthon unatkoztam egyedül, ezért lementem a Starbucks-ba és találkoztam egy olyan sráccal Jézus Mária és beszélgettünk és felmentem hozzá és...
 - Felmentél hozzá???
 - Igen fel, de csak csókolóztunk, hát, illetve...már majdnem izé, de a végén nem, de csak rajta múlt, mert ha rajtam múlt volna, akkor nem csak csókolózunk. Na mindegy és aztán közölte, hogy így, hogy van barátom, mert egyébként elmondtam neki, nem akar semmit. Teljesen ki vagyok. Rita, én beleszerettem ebbe a fiúba, de Olivért is szeretem, és most, isteeem, mit csináljak?
Miközben elmondta ezt az egészet, én azon aggódtam, nehogy megfulladjon, úgy végighadarta a mondanivalóját szinte egy levegővel. Amikor így beszél, na akkor már nagy a baj!
 - Figyelj, a legjobb az lesz, ha elfelejted ezt a fiút!
 - Nem kérhetsz tőlem ilyet! Ez legalább olyan, mintha én azt mondanám neked, hogy felejtsd el Adorjánt!
 - Én azt hittem jól megvagytok Olivérrel.
 - Mert igen. Minden rendben is van, vagyis volt.
 - Aludj még párat erre az egészre, legalábbis semmiképp ne keresd őt! Az csak felkavarna mindent. Lehet, hogy csak hirtelen fellángolás. Ne dobd el a működő párkapcsolatod egy fiú miatt, akit egyszer láttál.
 - Tudom, igazad van!
Megvártam, míg ő is elkészült, aztán együtt lementünk reggelizni. Útközben láttam Andit és Krisztiánt, ahogy épp veszekednek, vagyis Krissz veszekszik Andival, szegény meg csak hallgatja őt. Belegondoltam, hogy milyen ritka is az a kapcsolat, ahol nincsenek problémák, veszekedések, minden szuper, a két ember szereti egymást és ennyi. De lehet, hogy kell az a néhány összeveszés ahhoz, hogy minden harmonikus legyen (persze nem ilyen módon ahogy Krisztián tette). Lehet, ha nincs semmi probléma, nincs mit együtt megoldani, és előbb utóbb minden unalmassá válik. Valami beazonosíthatatlan tejbeáztatós volt a reggeli. Egy asztalnál ültünk Virággal és Danelával. Virág szokás szerint belebújt a tankönyveibe. Dolgozatok előtt egy percre sem teszi le a könyveket. Soha nem veszi át az anyagot az egyik óráról a másikra, így mindig a dolgozat előtt pánikol be, hogy tanulnia kéne. Az angol könyv a kezében, közben folyamatosan az orrába dugja a tejbepapis kanalat a szája helyett. Eközben az ablakon láttuk, ahogy Zoli graffitivel a kezében áll az irodalomtanár kocsija mellett. Hétvégenként mindig van pár ügyeletes tanár, aki „vigyáz” ránk, és most Attila bá' az. Mindenki utálja őt, szerintük rémesen tanítja a magyart és nem nagyon bírják a humorát sem, szerintem viszont jó fej. Na mindegy. Minden ment a maga módján, ahogy szokott. Visszamentem a pulthoz még egy adag kajáért, és egyszer csak hallottam, hogy megszólalt a telefonom. Tiki tiki, tiki tiki to wa... Amikor odanéztem, Zoli kezében volt a telefonom. Rám nézett, majd megszólalt:
 - Adorján hív! Felvegyem neked?-vigyorog azzal a rosszfiús mosolyával.
 - Eszedbe ne jusson!- rohantam oda, közben majdnem pofára estem az egyik szék lábában, majd gyorsan kikaptam a telómat a kezéből.
 - Jól van, jól van! Nem akarom elrémiszteni a hódolódat!-nevetett és kacsintott egyet.
Szúrós tekintettel ránéztem, aztán felvettem a telefont.
 - Szia!
 - Szia Rita! Otthon vagy?
 - Hát, ja, mondhatjuk. Suliban, de tulajdonképpen otthon. Mit szeretnél?
 - Jó, úgy értettem. Gondoltam elugrok hozzád. Idegenek bemehetnek az iskolába?
 - Nem tudom, még nem próbáltam becsempészni senkit, de szerintem igen. De...igazából tanulnom kéne...
 - Okés! Akkor majd segítek tanulni. Egy 10 perc és ott vagyok!
 - Jojo! Várlak.
 - Iskolán belül hol vagy?
 - Az ebédlőben, de igyekszek addigra az előtérben lenni.
 - Jó, szióó!
 - Szia!
Daniela, Virág és Niki, na meg Zoli, egyszerre kezdtek el huhogni. Belül teljesen elpirultam, nem tudom kívülről mennyire látszott, mosolyogtam egyet, utána visszavittem a tányéromat, majd megcéloztam a főkaput. Gyorsan még elmentem pisilni, és amikor kijöttem a mosdóból, messziről láttam ahogy Adorján belépett a kapun. Körbenézett, majd odasétált a hozzá legközelebb álló emberhez (aki amúgy Andris volt), hogy hol van az ebédlő. Elmutatott abba az irányba, Adi meg megköszönte (gondolom) és a vállára csapott egy barátit. Megindult az ebédlő felé, majd megpillantott és mosolyogva integetett. Közelebb mentünk egymáshoz és nyomott egy csókot a számra. Felmentünk a szobába és ledobtam magam az ágyra. Ő zavartalanul mellém dobta magát, az egyik lábát kinyújtotta, a másikat felhúzta maga elé és felém fordult. Én törökülésben ültem mellette, az egyik kezét a combomra a másikat a térdére tette, odahajolt és megcsókolt azzal a határozottsággal, amivel akkor, amikor először találkoztunk. Eltoltam magamtól és a kezembe vettem az angol könyvet.
 - Angol! Tudod, amit tanulnom kell!- mutattam elé a tankönyvet.
 - Hát, a nyelvérzéked meg van hozzá! De ez a nyelv nem elég tüzes!
 - Az meglehet, de ez akkor is kötelező tantárgy, ráadásul alap. Tudni kell, és kész.
 - Nem akarsz más nyelvet is tanulni?
 - Dehogynem! portugál, francia...de azt itt nem tanítják.
 - Franciázni megtanítalak én!-és evvel megint közel hajolt hozzám.
 - A portugált jobban szeretem!-megpusziltam az arcát ő meg hanyatt dobta magát az ágyon.
Eltelt fél óra és már mindenhol csak angol szavakat láttam. Elfordítottam a fejem, Adi telefonozott. Amikor észrevette hogy nézem, félredobta a telefont, felült és kivette a könyvet a kezemből. Elkezdte tanulmányozni a benne szereplő feladatokat, a szógyűjteményt, úgy nézett ki, mint aki gondolkozik, némán mondogatta a szavakat, aztán végre hang is jött ki a torkán: „Nekem a Balaton, a riviéra, napozni ott szeretek, a homokon.” Mindketten nevetésben törtünk ki.
 - Kikérdezlek, aztán abbahagyod, okés?
 - Okés.
Alaposan kikérdezte az összes szót, majdnem mindegyiket tudtam, talán egyet-kettőt nem. Letette a kezéből a könyvet, majd hanyatt dobott az ágyon. Az egyik lába az enyém mellett volt, a másikkal a két lábam között támaszkodott, közben a könyöke a fejem két oldalán. Kényelmetlenül éreztem magam, feszengtem, pedig-egyelőre-csak csókolt. Azért mégis csak 18 éves, én meg mégis csak 16 vagyok. Jó, hogy az a két év nem számít sokat, és lehet, hogy ennél ő sem akart többet akkor, de nem akartam próbára tenni. Felültem, felálltam az ágyról és odasétáltam az asztalhoz inni egy pohár bodzás fantát.
 - Mi az?
 - Semmi, miért?
 - Olyan hirtelen felugrottál...
 - Semmi, csak megszomjaztam.
 - Hát jó.
 - Nézünk filmet?
 - Nézhetünk.
Odavittem az ágyra a laptopomat és elkezdtünk filmezni. Egy-két csók, néhányszor egymásra tettük a kezeinket, egymásba fontuk a lábunkat. Jó volt ez a délelőtt.