2. fejezet

Hola mi amigos! :D
Itt a 2. fejezet. Jó szórakozást! :) ~Rita

Második fejezet

~Rita~

Október 15.

Ültem az ágy szélén és hallgattam ahogy az esőcseppek kopognak az ablakpárkányon. Na meg Niki eszeveszett horkolását. Általában jól alszom és sokat, de most én keltem fel hamarabb. Időbe telt míg megszoktam, hogy nem otthon ébredek anya ébresztgetésére, hanem az iskolában az ébresztőre. Az első pár reggel az év folyamán érdekes volt. Volt, hogy azt sem tudtam hol vagyok. De egy hónap után már megszoktam. Ültem és kómásan bámultam ki a fejemből, aztán felébredt Niki is.
- Jó reggelt!- mondtam.
- Reggelt! Te már fent? 
- Nem tudtam aludni. – Ekkor kinéztem az ablakon- Már megint szakad az eső.
- Mennyi az idő?- kérdezte, közben szépen fokozatosan felült az ágyon.
- 7 óra. (minden nap 8-kor kezdődött a tanítás)
Ez után szó nélkül mindketten elkezdtünk készülődni. 
- Azt hiszem ma elmegyek tanítás után úszni. – Kezdtem bele.
- Vajon miért?! – Mondta sátáni mosollyal.
- Jajj, hagyjál már Niki!! Tudod, hogy nem csak miatta. Egyébként is imádok úszni, ráadásul már rég voltam. 
Nem is tudom…talán tényleg csak Andris miatt akartam elmenni úszni. Mármint a kedvenc sportom és imádom csinálni, de valahogy fel akartam hívni magamra a figyelmet és ennél jobb ötletem nem volt. 
 Elkészültünk, majd átmentünk a terembe. Amikor az ajtóhoz értünk Zoli épp próbálta kicserélni az osztályfőnök nevét a sajátjára. Hátulról odarohantunk hozzá és belecsíptem az oldalába, mire ő ijedtében kapálózni kezdett és orrba csapta Nikit. Röfögtem a röhögéstől. 
- Hülye vagy Rita? Szívinfarktust is kaphattam volna!- mondta kicsit dühösen, de látszott rajta, hogy alig bírta nevetés nélkül kimondani.
- Mit kaphattál volna, te? Orrba vágtál, majdnem eleredt az orrom vére és még te panaszkodsz?
- De ha Rita nem ijeszt meg, nem váglak orrba!
- Jogos! – Néztek rám most már mindketten keresztbetett karral.
- Jól van srácok, menjünk be. – próbáltam kinyögni, de még mindig úgy röhögtem, hogy kétlem, hogy sokat értettek volna belőle. 
Persze már mind hárman nevettünk és velem az élen megindultunk befelé a terembe. Abban a pillanatban Virág (megint) ránk nyitotta az ajtót. Na a karma! Az ajtó nekicsapódott az orromnak, amiből rögtön elkezdett ömleni a vér. (Később amikor tükörbe néztem kicsit mintha ferde is lett volna az én drága pisze orrocskám  )
- Istenem, Rita! Ne haragudj! Sajnálom! Már megint… olyan szerencsétlen vagyok.
- Semmi baj Virág! Mondjuk úgy, megérdemeltem! 
Bementünk a terembe és majdnem mindenki odarohant hozzánk. Az a látvány, amikor kb. 15 ember megindul feléd elég ijesztő tud lenni. Megnyugtattam őket, hogy semmi baj, de Adélt nem sikerült. Az orromból csurgó vér látványa ájulásra késztette őt. 
Mire bejött a földrajz tanár, sikerült mindenkit ellátni. Adélt felkaparták a földről (mondjuk a 40 kilóját nem volt nehéz), és Andris jóvoltából az én orrvérzésem is elállt. Amikor odajött hozzám, hogy segítsen, a lélegzetem is elállt. Óvatosan megnézte, hogy nem tört e el, majd a zsebéből előhúzott egy zsepit. Széttépte, egy kis darabot összesodort és odaadta. A keze hozzáért az enyémhez. Majd szó nélkül visszament a helyére. Még annyit sem tudtam mondani, hogy „köszi”. 

Vége volt a tanításnak, elindultunk haza, illetve a szobánkba. Össze akartam szedni az úszó cuccomat, amikor Niki sejtelmesen mosolyogva előhúzott egy kétrészes bikinit. 
 - Ezt fogod felvenni!- mondta.
 - Hát ezt elhitted! Felőlem te felveheted ezt, de én nem fogok bikiniben úszni!
 - Én? 
 - Igen te! Miért, azt gondoltad egyedül megyek?
 - Reménykedtem benne. Tudod…a remény hal meg utoljára!
 - Igen, de a reményhal megdöglött, úgyhogy légy oly szíves, szedd te is össze magad, papucs, fürdőruha, sapka, szemüveg, törcsi és indulhatunk.
 - Tudok mást csinálni?
 - Nem igazán!
Elindultunk az uszodába. Átöltöztünk, majd lementünk a medencéhez. Ahogy sejtettem, Andris ott volt. Épp mászott ki a medencéből amikor meglátott minket. Ahogy csurgott le a víz a kicsit göndör, vizes hajáról és ahogy csillogott a kocka hasa, huhh… Integettünk egymásnak, aztán mielőtt leengedte volna a kezét, Patty odarohant hozzá és átölelte. Úgy láttam nem lepődött meg és minden habozás nélkül ő is átölelte azt a cafkát. (Szerintem a csaj nem is tud úszni, persze benne még az is biztos „vonzó”) 
 - Ritaa! Ne foglalkozz vele! Patty úgy tapad mint egy pióca. Biztos nem érdekli Andreast!
 - Nem úgy látom!

Ez után beleugrottam a medencébe (Próbáltam Nikit is beinvitálni, de ő inkább a padon telefonozott), és teljes erőbedobással úsztam vagy 2 órát, semmivel nem foglalkozva, csak a vizet élvezve. Azt se vettem észre Andrisék mikor mentek el, és hogy együtt mentek e el.