Huszonkettedik fejezet
~Rita~
- Nem tudom, beszélj vele, tényleg nem tudom hogy képzelte, vagy mi lehetett az oka. Ne haragudj, egyszerűen nem tudtam magamban tartani. Muszáj volt elmondanom. De ne keseredj ennyire el! Miért mondta volna, hogy szeret, ha nem?!
- NEM TUDOM, NEM TUDOM, NEM TUDOM! Semmit nem tudok. Többek között azt se, hogy jutott eszedbe az Én pasimnál aludni, akit te alig ismersz.
- Rita, be voltam szarva az egyedülléttől, ő meg felajánlotta ezt a lehetőséget, persze barátilag, én meg még örültem is neki és belementem. Nem tudhattam, hogy bejövök neki. Bár szerintem neki minden nő nemű ember bejön...
- Hogy bejössz neki? Hogy minden nő bejön neki? Hogy mondhatsz ilyet? Jó érzés neked a földbe tiporni engem?
- Rita, nem úgy értem. Ne haragudj rám!
- Tetszik neked Adorján?
- Nem! Mondtam már, hogy nem.
- Niki!
- Jó, egyszer belém hasított a felismerés, hogy igazából bejön nekem, de én nem akartam tőle semmit. Átfutott az agyamon, de soha az életben nem tennék veled ilyet még ha komolyan érdekelne sem!
- Hát... ha te nem utasítottad volna vissza... valószínűleg ha rajta múlik egy ágyban köttök ki. Viszont most megyek, meg kell beszélnem vele. Én így nem bírom ki ezt a napot. – evvel fogtam a két mankót zsebre vágtam a mobilom és elindultam az ajtó felé. Nem tudom mit képzeltem, hogy gipszelt lábbal én majd szépen megkeresem – egyedül! - azt a nyomorékot, de teljesen elborult az agyam.
- Rita, hova mész és...főleg mivel? Tömegközlekedni akarsz térdig gipszben?
- Hívok taxit!
- Higgadj le előbb, aztán hívd őt ide. Nehogy már te ugrálj miatta!
Igaza volt. Legalább is amit hallottam már az ajtón kívülről az igaz volt, mégsem érdekelt, csak mentem a saját fejem után. Elugráltam a lépcsőig és ott álltam a tetején. Na, most hogyan tovább? SEHOGY! Kerestem egy eldugott kis sarkot a lépcsősor mellett és oda leültem. Eddig csak egy könnycsepp hagyta el az arcom, de most végre kifakadt belőlem.
- Rita? Mi baj?
- Semmi. – mondtam igen hihetően a sírástól rázkódva.
- Ne csináld már! Szerintem vagyunk olyan jóban, hogy elmondd miért zokogsz egyedül a lépcsőfordulóban. – Igen, vagyunk olyan jóban? Mi ketten? Nekem ez új. És mégis hogy mondjam el neked, hogy a barátom, aki állítólag szeret, bepróbálkozik a legjobb barátnőmnél, aztán mintha semmi nem történt volna, megjátssza a figyelmes barát szerepét?
- Hosszú. Vagyis... igazából nem is hosszú... csak bonyolult. Hát, nem is olyan bonyolult, csak rohadjon meg!
- Adorján?
- Honnan tudod a nevét?
- Már nem tudom. Valahonnan. Ezek szerint ő a baj...
- Ő hát. Ráhajtott Nikire.
- Malaka!
- Mi?
- Seggfej... Beszéltél már azóta vele?
- Nem. Épp hozzá készültem, de rá kellett jönnöm, képtelen vagyok már a lépcsőn is lemenni.
- Segítsek? Elkísérjelek? Hol lakik?
- Nem várhatom el tőled... órád van, meg igazából, nekem is.
- Tényleg, nem kaptál igazolást?
- De igen, de úgy gondoltam, hogy bejárok órákra.
- Ha már van, használd ki! Én meg nem fogok egy-két igazolatlan órába belehalni. Majd beadom, hogy téged ápoltalak, ami végül is igaz is. – mondta nevetve a megszokott kis gödröcskékkel a szája szélén. – Szóóval, hol lakik?
- Az mindegy, itt dolgozik a keletinél a kfc-ben. Oda megyünk, ha... tényleg elkísérsz.
- Indulhatunk?
- Menjünk.
Letöröltem az arcomról a könnyeket (meg a nyakamról és a karomról) és abban a pillanatban elindultunk a buszmegállóba Andreasszal, azon imádkozva, hogy alacsony padlós busz jöjjön. Az a srác segít eljutni a barátomhoz, akibe totál belezúgtam tanév elején. És az a legfurább az egészben, hogy nem éreztem magam zavarban mellette, nem az volt az érzésem, hogy „jézusom ez Ő”, egyszerűen csak egy jó barátnak tekintettem, aki segít eljutni a pasimhoz, hogy kérdőre vonjam és leüvöltsem a fejét. Persze még mindig ő a leghelyesebb fiú, akit valaha láttam XD.
A busz ami jött, természetesen magas, régi ikarus volt. Meg se lepődtem. Az ajtó kinyílt, a működő bokám felőli mankómmal feltámaszkodtam az alsó lépcsőre, és léptem volna fel a gipszelt lábammal, de nem ez volt a legjobb megoldás, nem tudtam olyan mértékben ránehezedni arra a lábamra, így kipróbáltam a fordított verziót. Rossz láb felőli mankó fel a lépcsőre, jó lábbal fellépni, rossz lábbal feltolni magam... a vége az lett, hogy Andris feltolt a seggemnél fogva. 2 perc kínszenvedés, és egy kis segítség után fent voltunk a buszon. Hálát adtam az istennek, hogy legalább negyed óra, mire ekkora forgalomban kiért a busz a keletihez. Leültünk egymással szembe és néztünk ki a fejünkből. Ki kellett fújni magunkat a nagy megpróbáltatások után. És ezt a tortúrát még minimum 3x el kell még játszani... de jó! Isteni érzés látni egy busznyi feltartott ember és a sofőr dühös tekintetét.
- Egyébként, miért kaptad ennyire fel a vizet?- kérdezte Andris hirtelen megtörve a csendet. – Mármint, nem történt köztük semmi...
- De nem rajta múlt!- megint nagy csend lett. Lehet, hogy tényleg túlreagálom? Igazából tényleg nem történt köztük semmi, bár az is igaz, hogy ha Adorjánon múlik, nem így lett volna. Próbáltam mondani még valamit, de semmi nem jutott eszembe. Aztán az egyik pillanatban rájöttem miért visel ez meg ennyire.
- Tudod... mielőtt apámat baleset érte... és meghalt... hónapokig csalta anyát. Egyszer anya elengedett egyedül az egyik közeli játszóra. Szombat volt, én meg nagyon unatkoztam, neki viszont Danira kellett vigyázni, a nagyszüleim meg még dolgoztak. Gyárban, így volt, hogy hétvégén is be kellett menniük. Apa pedig állítólag valami megbeszélésen volt, és fél nap győzködés után anya végül elengedett. A játszótérrel szemben volt egy kisebb lakótelep, egy-két 4 emeletes ház alkotta. Ültem a hintán, és láttam apát kijönni az egyik házból. Volt ott egy nő is, akivel épp heves búcsúcsókot váltottak. Nem akartam hinni a szememnek. Soha nem hoztam szóba, senki előtt. Nem akartam, hogy apa megharagudjon rám, amiért elmondom anyának, és persze azt se akartam, hogy elváljanak. Lehet, hogy emiatt rágtam be annyira Adorjánra. Mert végül is, megcsalt...
- Nem tudtam. Szörnyű lehetett. Hány éves voltál?
- 5.
- Nem értem, miért csinálta azt a barátod amit, és nem igazán helyénvaló, de Rita, nem csalt meg.
- Andris! Megcsókolta Nikit! Szerinted ez nem megcsalás?
- Az attól függ. Most szépen elmegyünk hozzá és megbeszélitek!
Az út további részén hallgattunk, nem szóltunk egy szót se. Jól esett, hogy végre elmondhattam valakinek. Persze Niki tudta, de most kiadhattam magamból még egyszer. A leszállás sem ment sokkal könnyebben a felszállásnál, de megoldottuk. Andris leszállt előre és valahogy lesegített. A mai napig nem tudom hogy sikerült eltaknyolás nélkül. Elbicegtünk a KFC-hez. Épp a drágalátos barátom állt a pultban.
- Szia kicsim! Hát te? Ő ki?
- Ő ki? Tényleg? Ő ki? Nekem is lenne pár kérdésem hozzád!- Nem akartam rögtön neki esni, de ez a kérdés kiborított. Van pofája megkérdezni!
- Ne haragudj, el akartam mondani! Ezek szerint Niki megelőzött, mondjuk erre számítottam.
- És mondd, mégis hogy képzelted? Felhívod magadhoz a legjobb barátnőmet, flörtölsz vele, aztán lesmárolod?
- Rita, bocsánat! Már amikor először megláttam Nikit, akkor is tetszett, de én téged szeretlek. Csak nem tudtam uralkodni magamon. Bocsáss meg!
Akkor lekevertem neki egy hatalmas pofont magam után hagyva a tenyérlenyomatom.
Vissza a sulihoz már taxival mentünk, nem volt kedvem harcolni a BKV-val. Hamar visszaértünk szerencsére. Andris még felkísért a szobánkhoz, szépen megköszöntem neki, hogy elkísért és adtam neki egy puszit. Nem terveztem, csak úgy jött. Megsimogatta a hátam és elváltak útjaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése