Itt egy újabb fejezet! Remélem tetszeni fog és jó olvasást kívánok. ~Niki
Harmadik fejezet
Niki
Oktober 15.
Nedves és párás a levegő. Kötelező jelleggel elrángattak az uszodába ahol halálra untam magam, de szerencsére vittem a telóm is és lecsekkoltam a facebook történéseit. A holnapi órarend változások, a programok és az esetleges teremcserék megnézése után megnéztem a posztokat, az instagrammomat is átfutottam és mire észbe kaptam, Rita már ott állt előttem.
- Hány óra van ? - Kérdeztem a telefon "komából" felébredve.
- Ott van a telefon a kezedben… amúgy négy óra múlt. - Ezzel a kijelentéssel felkapta a törülközőjét, hátára dobta és levágta magát mellém.
- Te! Amúgy nem kettő körül jöttünk le ?
- De. Én két órát úsztam te meg két órát nyomkodtad azt a hülye telódat. -Mondta gyúnyosan és megindultunk vissza a szobánkba.
- Ajj, annyira helyees!! És az a hülye liba állandóan körülötte ugrál mint egy kis pincsi kutya.
- Nyugi van már, annyira látszik Andrison, hogy semennyire se érdekli őt a Patty. Szerintem nem nagyon izgatják a lányok az osztályból. De lehet, hogy van egy kiszemeltje csak titkolja, kitudja. - Röhögve húztam az agyát de ezt nem vette túl jó néven ahogy elnéztem.
-Nem vagy vicces! - Majd meglökött egy kicsit én meg majdnem elestem, mert még vizes volt a papucsom az uszoda után. Már a lift előtt álltunk és na vajon kit láttunk meg közeledni felénk? Hát persze, hogy Andrist.
-Sziasztok! - Köszönt hangosan és mosolygósan.
-Szia! - Mondtuk másodperc pontosan egyszerre, mire elnevette magát és együtt nevettünk hárman. Leérkezett a lift és már pont szálltam volna be, de szerencsére pontosabban Rita szerencséjére megláttam Szonját.
- Oh, bocsi én mégsem megyek. Még beszélni szerettem volna Szonival és pont ott van. Ti csak menjetek ketten. - Beszállt Andris is a liftbe és mikor már majdnem becsukódott az ajtó, rákacsintottam egy utolsót Ritára, egy olyan „szívesen kacsintással”.
Miután otthagytam őket odasiettem Szonihoz de még azt se tudtam mit mondjak neki, vagy várjunk csak...
- Szonjaaa!! - Kiáltottam el magam a csevegő túlsó végéből.
- Oh. Szia! Nem láttalak, mit szeretnél? - Kérdezte.
- Csak a matek projekttel kapcsolatban akartam kérdezni, hogy ugye péntekre kell és abból a feladatsorból amit kaptunk és külön füzetbe ha jól emlékszem.
- Igen, de csak a feladatok fele kell, mert a másik fele a kövi félév.
- Oh, rendben okés, köszi! - Mondtam és otthagytam ő meg ment tovább.
Belátom, sokkal jobb ez az egész bentlakásosdi, mint képzeltem. Az osztálytársak jófejek, jó az ellátás és a szobák, na meg a tanagyag és a tanítás. Miközben mentem vissza a lift felé összefutottam Baluval.
- Szia Niki! - Köszönt és közben rám kacsintott, amitől még én is meglepődtem és egyből a vörös ötven árnyalatát fölvettem.
- Szia!- Köszöntem vissza kicsit bizonytalanul.
- Hova? Nem jönnél velem? Mutatok egy olyan klasz helyet. - Leérkezett a lift és szinte már választásom se volt, hogy vele tartok vagy sem. Beszálltunk és megnyomta a negyedik, azaz a legfelső gombot.
- Mi van ott, amit te nagyon meg akarsz mutatni ? -Kérdeztem már viccelődve.
- Titok de hidd el, tetszeni fog.- Mosolygott rám, valami észvesztően cuki mosollyal, amiről megint rákvörös lettem, lehajtottam a fejem és a cipőm orrát bámultam amíg meg nem állt a lift. Kiszálltunk és elmentünk jobbra. A folyosó legvégén egy üvegajtó volt. Megakartam kérdezni megint, hogy hova tartunk, de valahogy bíztam benne és nem érdekelt túlzottan. Az ajtón túl csak a mosdók voltak, mint minden emeleten. Egyenesen a férfi mosdót célozta meg amit már nem hagyhattam szó nélkül.
- Most beviszel a mosdóba és elveszed a szüzességem mint valami kis cafkának akik a vécében csinálják? - Azzal a halál komoly kislányos tekintettel és hanggal kérdeztem meg, de persze csak poénkodva.
- Csak ha szeretnéd, de nem hoztam óvszert, nem erre készültem, de ha nálad van...-Megállt a mosdó előtt és megfordult, alig egy két centire lehettem tőle. Olyan gyönyörű szemei vannak és ahogy nézett rám.
-Ha ha! Nagy vicc művészkém. - Viccelődtem tovább mire ő elmosolyodott, megfogta a kezem, kinyitotta a vécé ajtaját és bementünk. A legutolsó fülkéhez mentünk és még annyit tudni kell, hogy minden vécé fülkének volt egy ablaka fenn, ami egyenesen a tetőre vezetett és itt vágtam le, hogy mit is akar itt.
- Most kimegyünk a tetőre, ugye ?
- Na pattanj! - Mondta és bakot tartott amin keresztül könnyedén felfértem a nyitott ablakhoz és kimásztam rajta. Ő meg jött utánam és megint összefonta az ujjaink. Most kezdetett lemenni a nap is.
- Jól időzítettél. Pont láthatjuk a naplementét. - Mosolyogtam rá, megállt, hátrafordult és a kezét a derekamra tette én meg a kezeim a nyaka köré fontam. Ott álltunk így, és farkasszemet téztünk egymással egészen addig, míg a nap a legszebb lemeneti pontján nem volt. Először a napra majd rá néztem, mikor felé fordultam szépen lassan közeledni kezdett felém és megcsókolt. Nem ez volt az első csókom, már ezelőtt volt egy kapcsolatom, de azt hanyagoljuk. Az ajka puha és meleg volt. Lassan csókolt és hosszan, és mikor elvette a számról az ajkait, megszólalt.
- Erre már azóta vágytam, mióta megláttalak az első napon. - Mosolygott, már láttam rajta, hogy ő is vörösödik. Nagyon közel voltunk egymáshoz, de nem csókolt meg újra.
- Nem akarom elrontani ezt a pillanatot, de megteszem. Ugye tudod, hogy nekem nem jössz be úgy? Persze szeretlek, nagyon jó barát vagy, de semmi több. - Mikor ezt kimondtam elengedett és leült mellém a tetőn.
- Szólhattál volna hamarabb is, mielőtt mondjuk totális idiótát csinálok magamból. - Mondta sértődötten.
- Sajnálom. - Odabújtam hozzá és ő meg átkarolta a vállam.
- Annyira hülye vagyok. Pedig már azt hittem.
- Nem vagy hülye csak szerelmes. - Mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára - Nem ugyanaz .
Kibújtam az öleléséből, felálltam és otthagytam a sötét tetőn, mert miközben ez történt már besötétedett. Visszamásztam az ablakon és a legnagyobb szerencsém az, hogy ide alig járnak srácok ebbe a vécébe. Kisétáltam a lépcsőhöz, mert most inkább lépcsőzni volt kedvem. Lementem a földszintre átmentem az átjárón a bal szárnyból ahol eddig voltunk a fő épületbe és visszamentem a lifthez, felmentem a szobánkba és mikor benyitottam Rita már aludt vagyis félálomba volt.
- Hol voltál? - Kérdezte álmosan, félig már aludva.
- Csak a könyvtárba olvasgattam. Majd holnap beszélünk. Jó éjt! - Mire befejeztem már javában aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése